A barokk művész, Rembrandt ezzel az olajfestménnyel nagy szuggesztív erejű művet alkotott. A kép két részre oszlik: A bal oldali rész kétharmadát a sötét, gazdag árnyalatok uralják. Itt a drámaian szakadozott, nehéz felhőkkel teli égbolt ellentétben áll a természet nyugalmával, amelyet sötét, meleg földszínek ellensúlyoznak.
Ezzel szemben, ha a jobb oldali harmadot nézzük felülről lefelé, a fény azonnal megragadja a tekintetet. A kék égbolt fehér felhőkkel a nyugodtan mozgó folyami tájban tükröződik. Ez a tükörkép mozgónak, világosnak és barátságosnak tűnik. Ez a tájnak olyan elevenséget kölcsönöz, amelyet a malom újra átvesz. Valóban, a malom a fenséges látvány és a középpontja ennek az olajfestménynek. A sziklás fennsík közepén helyezkedik el, mintha egy trónon ülne. Szárnyai, amelyek oldalra néznek a néző felé, kellemes átlósan emelkednek az égbe. Ugyanakkor a napnak köszönhetően enyhe rózsaszínű fényben fürdenek, amely megfelel az égen érzékelhető finom árnyalatoknak.

Az, ahogyan a művész elhelyezi témáját, elárul valamit arról, hogy Rembrandt milyen fontosságot tulajdonít a malomnak. A malmok szélerővel működő gépként olyan gépeket képviselnek, amelyeket az emberek már 4000 éve használnak a világ különböző régióiban. Érdekes tudni azt is, hogy Rembrandt van Rijn, korának leghíresebb holland festője egy molnárházaspár nyolcadik gyermekeként született. Édesanyja pék családból származott. Így a művésznek személyes kapcsolata is lehetett a témával.
A Rembrandt által a cselekménybe helyezett malom tehát technikai remekműként, de a mozgás által is, amely a néző számára kézzelfogható.

Ez ellentétben áll a környező természet nyugalmával és állandóságával, mint például a szikla, amely hatalmasan belóg a folyó folyásába, és nem hasonlít egy várfalhoz. A malom így a nép életének szimbóluma: a szél hajtja. Ennek köszönhetően a molnár meg tudja őrölni a búzát, energiát lehet termelni. Lehetetlen elképzelni az emberi életet a malom nélkül. Ezért Rembrandt egy messziről látható helyet jelöl ki neki, amely szintén megvilágított.

Természet, ember és szélmalom A természet és az ember alkotta gépek világában hogyan viszonyul magához az emberhez? Érdekes látni, hogy Rembrandt valóban elhelyezi az embereket a képen, de alárendelt pozícióban. Felnőtteket és gyerekeket látunk, akik egy széles ösvényen haladnak a folyópart felé. Egy nő térdel a folyó mellett, és úgy tűnik, ruhát mos. Egy férfi áll még az ösvényen, kezében egy gyermekkel, kissé balra a fentebb festett malomtól. Nem elhanyagolható továbbá a festmény jobb alsó sarkában egy uszályban ülő férfi sem. A hajó összehajtott vitorlával lazán kihajózik a képből. Így felveszi a szélmalmok szárnyainak mozgását, és az ábrázolt mozgáshoz képest átlósan is meghosszabbítható.

A távolban, a folyóparton halványan kivehető egy város. Templomának tornya a sötét esti égboltba emelkedik. Egyébként a meghatározhatatlan falu egy buja árterületen folytatódik, amely maga is bájosan tükröződik a víz felszínén.

Rembrandt portréfestőként és önarcképfestőként ismert. Mindazonáltal természetfestményei különösen vonzóak. Az olyan jellegzetes vonások, mint a perspektíva és a fény és árnyék lenyűgöző játéka, különösen ebben a remekműben láthatók gyönyörűen. Hogy a természet fontos helyet foglalt el a barokk ember gondolkodásában, az ezen a festményen is látszik. A színpaletta a földszínekre és a kéktől a szürkészöldig, a szürkéig és a feketéig terjed. Rembrandt remekművét éppen ez a korlátozás teszi olyan vonzóvá.

---

A malom · Rembrandt van Rijn