1824 fényes tavaszától, egészen pontosan február 27-től 1895. július 17-ig, egy felejthetetlen nyári napig, 1895. július 17-ig, a Franciaország nyugati partján fekvő Nantes városában a tehetséges Henri-Pierre Picou egész életművét végigkísérte. Picou, aki portrékkal és történelmi témákkal lépett be a művészet világába, akkor lepte meg a művészeti életet, amikor bátran áttért az allegorikus, mitológiai és vallási témákra. A kiváló művészek galériájába Picou zökkenőmentesen illeszkedik, nevét gyakran a legmagasabb minőségű és hűségű reprodukcióval készült nyomatokra nyomtatják, ami méltó tisztelgés a művészetre gyakorolt pótolhatatlan befolyása előtt.

Az olyan nagyságok hatása alatt nevelkedett Picou, mint a Charles Gleyre és Paul Delaroche, kemény munkával és megkülönböztető eredetiséggel küzdötte fel magát a művészet világába. Közeli barátaival, Jean Leon Gerome-vel, Gustave Boulanger-mal és Jean Louis Hamon-gyel megalapította a Néo-Grec művészeti mozgalmat, amely a görög-római antikvitáshoz való visszatérés és a pompeji és herculaneumi ásatások hatásának lenyűgöző kifejeződése. Picou munkássága, bár alapvetően klasszicista és mitologikus, mégis azzal tűnt ki, hogy szokatlan módon vallási freskókat is bevont művészi megbízásába, amelyek a párizsi St-Roch-templom falain és országszerte művészi metszeteken láthatók.

Picou művészi útja 1847-ben a Párizsi Szalonban rendezett kiállítással kezdődött, és alig egy évvel később másodosztályú éremmel tüntették ki Cléopâtre et Antoine sur le Cydnus című festményéért, amely a Kydnos folyón Egyiptomba hajózó Kleopátrát és Antoniust ábrázolja. Ez a remekmű, amely a fiatal művész reményeit és elvárásait tükrözte, később egész pályafutásának jelképévé vált. Picou, aki a Boulevard de Magenta sugárúton található műtermében dolgozott, továbbra is sikert és elismerést aratott, és művei, amelyek ma már számos művészi nyomat formájában láthatók, a művészeti világhoz való hozzájárulásának sokszínűségét képviselik. A Néo-Grec mozgalom, amely Picou és társai kreatív elméjének terméke, a görög-római antikvitás művészete, valamint Pompeji és Herculaneum kulturális öröksége előtt tisztelgett. A festészet, az építészet, a zene és a dekoráció területére terjedt ki, és klasszikus és mitológiai témák jellemezték.

Picou munkássága bámulatos sokszínűséget sugárzott. A portréktól a történelmi témákig, a görög és római mitológiától a keresztény hitvilágig, művészete mindig a motívumok és kifejezések kaleidoszkópja volt. Legyen szó az "Androméda a sziklához láncolva" című festményről vagy a magával ragadó "A párizsi ítélet" című alkotásról, Picou olyan műalkotásokat hozott létre, amelyeket az egész világon sokszorosítottak műnyomatokon. Utolsó ecsetvonása 1895-ben történt, de öröksége tovább él művein keresztül, amelyek művészeti nyomatokon és a művészetkedvelők szívében világszerte megtalálhatók.